A tűlevelű növények nagyszerű lehetőségnek számítanak a kert díszítésére, különösen azért, mert nagyon sok fajta létezik. Az egyik legértékesebb a cédruscserje vagy lodgepole fenyő.

Ez a növény nem csak arra alkalmas, hogy bármilyen telket megszépítsen, de fagyállósága és igénytelensége miatt más növények számára is megbízható védelmet nyújt a hideg szelek ellen. Ennek a növénynek a sajátosságait és a termesztésére vonatkozó tippeket a mai cikkünkben olvashatod.

Szályfenyő

A cédrus ferde fenyőt, furcsa megjelenése miatt gyakran nevezik cserjének, bár valójában fa, még ha nem is teljesen közönséges.

Természetes körülmények között a nyárfa zord éghajlatú régiókban nő, és számos növény egyfajta szőnyeget alkot a talajon (1. ábra).

A kultúrának ezt a jellegzetességét a kertészek is észrevették, és elkezdték felhasználni a terület szokatlan tájképi kialakításához.

A kultúra jellegzetessége az elágazó koronában és a szétterülő ágakban rejlik. Maguk az ágak a földön fekszenek, de a tetejük felfelé emelkedik.

A fiatal hajtások kezdetben zöldek, de a kor előrehaladtával egyre sötétebbé és sötétbarnává válnak. A tűlevelek háromszög alakúak, és kis, ötös tincsekbe rendeződnek.

A fa gyümölcsei apró, körülbelül 7 cm hosszú és 3 cm magas tobozok. A fa apró gyümölcsös diókat is termelhet.

Mivel fagyálló és igénytelen, a kertben nem okoz majd gondot a termesztése, de segít a terület egyedi megjelenésének kialakításában.

Megnevezés és jellemzők

Egy rövid leírást adtunk erről a szokatlan lodgepole fenyőfajtáról fentebb, de most a fa egyéb érdekes tulajdonságaira szeretnénk koncentrálni.

Az első dolog, amit érdemes megemlíteni, a gyökérzet szokatlan szerkezete. Fiatal korában a fának csak egy központi gyökere van, amelyből oldalirányban oldalirányú hajtások ágaznak ki. Ahogy a fa öregszik, a hajtások száma olyan mértékben növekszik, hogy a központi gyökér elhal, az oldalgyökerek pedig tovább nőnek.

Ennek eredményeképpen a fa még rossz talajon is képes növekedni és tobozokat képezni (2. ábra).

A tűk ráadásul szokatlan alakúak. A tűk három részre rendeződnek, kékes-zöld színűek.

A tűk nem egyesével, hanem egyenként kb. 5 tűből álló csomókban helyezkednek el.

Tájtervezés

A japán cédrusok jellegzetes megjelenése miatt széles körben használják őket a tájtervezésben. Minden típus és fajta könnyen termeszthető bármilyen kertparcellában, de van néhány gyakori felhasználási módja (3. kép).

Megjegyzés:A fa rugalmas, szétterülő ágait gyakran használják más fák előtti mesterséges aljnövényzet létrehozására vagy kocsifelhajtók díszítésére.

Mivel gyökérzete nem hatol mélyen a talajba, hanem inkább a felszínen terjed, gyakran használják tetőkön történő elrendezésekhez, és lejtőkre ültetik a talaj stabilizálása érdekében.

A cserepes ültetésre is alkalmas. Különösen gyakran használják padlások örökzöld díszeként.

Tervezés és öntözési technikák

Az olasz hegyi fenyő igénytelensége ne tévessze meg a kertészeket. Bár nagyon kevés gondozást igényel, és minden talajtípuson jól fejlődik, csak a palánták megfelelő ültetése biztosítja a dús korona növekedését.

Figyelem:A termőhelyet azonnal ki kell választani, mivel az átültetés nagyon nehéz.

A kiültetés előtt magukat a szaporítóanyagokat és a termőhelyet is elő kell készíteni:

1. Minden magról vagy vegetatívan nevelt csemete csíráját kiültetés előtt két órára mangánoldatba kell helyezni. Ez segít megelőzni a későbbi gombabetegségek kialakulását.

2. Közvetlenül az ültetés előtt a csemetét tartalmazó cserépben lévő földet bőségesen meg kell öntözni, hogy a földcsomó sűrűbbé váljon.
3. Napos helyet válasszunk az idős növedéknek, de félárnyékban is jól érzi magát.
4. A növényt enyhe emelkedőre helyezzük, mivel a növény nem tűri az állóvizet.

Magával az ültetőgödörrel szemben is vannak bizonyos követelmények. Először is, a minimális magasságának 80 cm-nek kell lennie.

Másodszor, a gödör szélességének kétszer akkorának kell lennie, mint a gyökérzetnek (4. ábra).

A gödör alján 15 cm-es vízelvezető réteget kell kialakítani. Erre a célra kavicsot vagy duzzasztott agyagot kell használni. A vízelvezető réteg tetejére egy hasonló homokréteget helyezünk, majd a lyukat félig feltöltjük tápanyagdús földkeverékkel.

Ezután egy vödör vizet kell önteni a lyukba, hogy a palánta ne száradjon ki ültetés közben.

A palántát ezután közvetlenül a lyukba kell helyezni. A lyuk közepére helyezzük, de a beágyazás mértéke a palánta korától függ. A legfiatalabb palántákat a talaj szintjén hagyjuk, a fiatalabbakat 3 cm-rel a talajszint fölé emeljük, az idősebbeket 10 cm-rel a talajszint fölé.

Amikor az ültetőgödröt teljesen feltöltjük földdel, bőségesen meg kell öntözni. Átlagosan 2-3 vödör vízre van szükség. Nem kell aggódnia amiatt, hogy a gyökerek visszatartják a vizet. Nagyon gyorsan felszívják, a felesleges vizet pedig a drénrétegen keresztül elvezetik.

Metszés és felkészülés a télre

Mivel a cédrusfa értékes dísznövény, a metszésnek és a formázásnak kell a művelés fő részét képeznie.

A legtöbb esetben a formázó metszést mint olyat nem végzik el, hanem csak a korona általános megjelenésének és a hajtások irányának enyhe korrekcióját. Mindenesetre áprilisra el kell végezni a beavatkozást. Ellenkező esetben a felesleges ágak eltávolítása csak árt a fának (5. ábra).

De a metszést évente végezzük. Ezt kora tavasszal kell elvégezni, amint a hó elolvadt, és minden letört, száraz vagy sérült ágat ki kell vágni. Ha a szezon során beteg részeket találunk, azonnal vágjuk ki őket. Minden vágást kezeljünk le festékkel vagy kerti lakkal, hogy megakadályozzuk a rothadásukat.

Még ha a faiskolában nevelt fiatal fák jól tűrik is a hideget és a hirtelen hőmérsékletváltozásokat, fel kell készíteni őket a télre. Így a következő szezonig megőrzi magas díszítőértékét.

Ősszel a gyökereket 8 cm vastag réteg szalmával vagy például tőzeggel kell betakarni. Ne feledje azt sem, hogy a szilfa koronája meglehetősen nagy, és a nagy mennyiségű hótól letörhetnek az ágak, ezért időnként le kell rázni őket. Sok kertész azonban egyfajta rácsos ládát épít a növény köré, és a további védelem érdekében vászonnal takarja le.

Vetés és szaporítás

A cédrus kőris szaporítására különös figyelmet kell fordítani. Ez vagy magvetéssel, vagy gyökereztetéssel történik. Az értékes díszfajták esetében az oltást alkalmazzák (6. ábra).

Először is magról neveljük a palántákat:

1. A gyűjtött palántákat először +5 fokon rétegezzük úgy, hogy a magokat egymástól 2 cm távolságra lévő edénybe helyezzük.

   Nem kell a talajba temetni őket. Egyszerűen fedjük be őket nedves mohával.

2. A növény magjai nagyon rosszul csíráznak, ezért ültessünk el minél többet.
3. Amikor a palánták megjelennek és megerősödnek, átültethetjük őket a szabadföldbe nevelésre, de csak földlabdával mozgatjuk a növényeket.

A szaporítás oltványokkal a könnyebb módszer. Néha a fa emberi beavatkozás nélkül is képes új növényeket képezni, ha az ágak túl közel vannak a talajhoz. Itt az egyetlen feladat, hogy a fiatal növényt elválasszuk az anyanövénytől, és véglegesen átültessük.

Az önszaporítási módszer ugyanaz: az alsó ágat a földhöz hajlítjuk, fémkapoccsal rögzítjük, és földdel beborítjuk.

Megfelelő gondozás mellett a gyökerek a következő szezonban is képződnek, de a növényt április előtt el kell távolítani és át kell ültetni.

Betegségek és kártevők elleni védekezés

A cédrusfa betegségeknek ellenálló növénynek számít. Az egyetlen kórokozó, amely a növényt érintheti, a rozsda. Először sárga hólyagok formájában jelenik meg a tűkön. Ha nem kezelik, a tűlevelek megsárgulnak és lehullanak, a növény pedig elveszíti dekoratív tulajdonságait.

A törzsfát egyébként ugyanazok a kártevők fertőzik, mint más tűlevelűeket. Gyakori például a rüh, a levéltetvek és a szibériai csermely. Ellenük rovarirtó permetezéssel védekeznek.

Ha többet szeretne megtudni erről a szokatlan növényről, nézze meg ezt a videót.