A fagalamb egy vadon élő fagalamb. Gyakran nevezik hervadt galambnak. Jellemzője a nagy mérete, ami különösen feltűnő, ha összehasonlítjuk más testvérekkel. A madár kiválóan érzi magát az erdei élőhelyeken, és képes elrejtőzni a ragadozók elől.

A madár leírása és jellemzői

A vadon élő erdei galambokat kiváló tollazatszín uralja, kékes-szürke árnyalattal hívja fel magára a figyelmet.

Ez a színezés egyedülálló képesség a ragadozók elől való elrejtőzésre. Az álcázás mögött az ellenség nem látja a galambot, ezért nagyobb eséllyel marad észrevétlen. Tollazata a mellkason vörös, a nyakon pedig zöldes, fémes árnyalatú. A napfényben a madarak tollazata hihetetlenül szépen csillog.

A városi rokonaihoz képest a pinty sokkal nagyobb.

Testhosszuk a farokig több mint 40 cm. Súlyuk elérheti az egy kilogrammot is. A madarak súlya 1,5 kg is megfigyelhető.

A madarak feje kicsi, hamuszínű. A pofán kerek fekete szemek vannak.

A pupilla körüli perem sárga színű. A csőr tövénél ívelt vörös csőr, hegyes sárgás csúccsal. A fej elegánsan ívelt, fémes árnyalatú nyakon nyugszik, amelyet két fehér, megkülönböztető folt szegélyez a tollazaton.

A galamboknak kis farka van, amely repülés közben kinyílik, így láthatóvá válik egy fehér keresztirányú csík. A szárnyfesztávolság repülés közben eléri a 80 cm-t.

Amikor a madár repül, gyönyörű fehér csíkok húzódnak át a szárnyán. Nagy szárnyfesztávolsága lehetővé teszi, hogy a madár akár 180 km/h sebességet is elérjen. A szezonális vándorlás nem jelent problémát a pintyek számára; akár 1000 km-t is képesek megállás nélkül repülni.

A test vékony, rózsaszínes-vöröses árnyalatú mancsokon áll. Az éles karmok lehetővé teszik, hogy a madár könnyedén megragadja az ágakat.

A fiókák tollazata életük első heteiben alig hasonlít a kifejlett galambéra. A csecsemőknél a piszkosszürke szín dominál. A fiókák csak a koruk előrehaladtával válnak vonzóvá és érdekessé.

Elterjedési terület

A fagalamb elterjedési területe meglehetősen széles. Az északi területek kivételével gyakorlatilag egész Európában megtalálható.

A madár egyes helyeken nem él egész évben, a hideg évszakban melegebb vidékekre repül, de tavasszal visszatér. Ilyenkor a téli búzamezőkön is megfigyelhető, ahol táplálkozik.

A vadmadár ideje nagy részét tűlevelű erdőkben tölti, ritkábban parkos területeken telepszik meg, ott fészkel.

Énekes tulajdonságok és viselkedés

A pinty már hajnalban jellegzetes hangos "kru-kuh-kuh-kuh-kuh-kuh" hangokat kezd kiadni. A galambok erőteljesen repülnek, szárnyaikkal éles, fütyülő hangot adnak ki.

A költés idején e fajta madarai lopakodva viselkednek, a fák lombjai közé bújnak, és elhallgatnak, ha meghallják, hogy állatok vagy emberek közelednek.

Táplálkozó galamb ugyanazon a területen, a fészek közelében. Repülés közben óvatosan viselkedik, általában olyan tájakon áll meg, ahová más állatok nehezen jutnak be.

Populációs helyzet és védelem

A vadgalamb a rendet és a csendet kedvelő lény. Úgy tűnik, hogy az urbanizáció a falusi népesség csökkenéséhez vezet, amelynek rovására az erdő nyugodt lenne.

A túrázás és az autós turizmus jelentős fejlődése miatt azonban a galambok elhagyják azokat az élőhelyeket, amelyekhez annyira hozzászoktak. A vadgalambok szinte teljesen megszűntek a külvárosi erdőkben, ahol a gombavadászok szinte egész nyáron megfordulnak.

A galambok száma az 1940-es évek végén kezdett csökkenni, aminek oka a növényvédő szerek mezőgazdasági használata volt - ezek nagy mennyiségben történő használata a madarak pusztulásához vezetett. Ma a madárállományt nem kevésbé pusztítják a vadászok, akik számára a vadgalambok vadászata szerencsejáték. A galléros galamb könnyen elrepül, még akkor is, ha a vadász eltalálja, így nem könnyű megtalálni az elejtett madarat, és ez sok vadászathoz vezet.

Az Azori-szigeteken él a Columba palumbus azorica alfaj, amely szerepel a Vörös Könyvben. Régebben a szigetcsoport valamennyi nagyobb szigetének erdeiben megtalálható volt, de ma már csak Pico és São Miguel szigetén él. A fagalamb egy másik alfaját, a Columba palumbus maderensis-t, amely a Madeira-szigeteken telepedett meg, a múlt század elején kipusztították.

Életmód és időtartam

A legtöbb vadon élő állathoz hasonlóan a galambok is az óvatosságot kedvelik. Ennek oka, hogy a pintyek tehetetlenek a nagy ragadozókkal szemben.

De a repülési sebességük fejlesztésének képessége segít nekik elkerülni a veszélyt. Ha ragadozó van a közelben, a galambok elhallgatnak és megdermednek, így nem adják ki magukat. A madarak szárnyfesztávolsága pedig figyelmeztetheti az állatokat, hogy egy erdei galamb van a közelben, mivel repülés közben hangos füttyszó hallatszik.

A madarak sem szeretik az embert. Az emberi településektől 2 km-nél közelebb nem fészkelnek.

Vannak azonban olyan példányok, amelyek nagyon közel telepednek meg az emberekhez, de nagyvárosokban aligha találhatók. A távoli erdőket részesítik előnyben, ahol kényelmesen és biztonságban érzik magukat, és ahol lehetőségük van a kicsinyeik felnevelésére.

A fehérek élénken viselkednek egymás között; társaságkedvelők. Meglehetősen nagy rajokat tartanak, a madarak száma meghaladhatja a két tucatot is.

A vadon élő erdei galambok kedvező életkörülmények között akár 16 évig is élhetnek.

Táplálkozás

A galamb alapvető tápláléka a növényi táplálék. A madarak csak nagyon ritkán ehetnek állati eredetű táplálékot. Néha hernyókat vagy földigilisztákat fogyasztanak. A gabonaféléket, a vadon termő gabonaféléket és a hüvelyeseket kedvelik. Azonban a földön talált szemeket is megeszik.

A pintyek táplálkozási preferenciái az élőhelytől függnek. Ha a galamb tűlevelű erdőben él, szívesen fogyasztja a fa magvait. Ahogy a növényzet változik, úgy változnak a táplálkozási preferenciák is. Az erdei galamb szívesen fogyasztja a bükkfa gyümölcsét, a tölgyfák makkját. Nem megy el az eper, áfonya, áfonya, vörös áfonya stb.

mellett.

Ez a madárfajta előszeretettel raktározza el a táplálékát, amit általában egy meglehetősen tágas libában tárol (egy libában nyolc makk van). A madár a földről zsákmányol, és szívesen szedi le az alacsony növényeket táplálékul.

Ha a faj ritkás erdőkben él, repülés közben közvetlenül a fákról tépi le a gyümölcsöket. Még a fiatal rügyeket is képes csipegetni.

A hosszú telelés gyakran teszi ki a madarat a lóhere- és káposztalevelekkel való táplálkozásnak. Mivel változatos a táplálkozása, szinte bármilyen területen megtelepedhet.

Tenyésztés

A harkály egy év alatt három fészekaljat is képes létrehozni. A szaporodási folyamat általában áprilisban kezdődik. Ebben az időszakban a madarak a telelés után visszatérnek.

A költési folyamat az ősz első hónapjának végéig tart.

Hogyan alakul ki egy galambpár?

A galambok a születésüktől számított 10-11 hónapos korban érik el az ivarérettséget. Ekkor a hímek a fák tetején ülve vonzzák a nőstényeket, és hangosan kukorékolni kezdenek. Általában így kezdik a napjukat, mert már reggel óta ehhez a hanghoz vannak szokva.

Amikor a nőstény felhívja a galamb figyelmét, az leszáll, és megállás nélkül kukorékolva köröz körülötte.

Az ilyen párzási játékok később a tojásrakáshoz vezetnek.

Fészekrakás

A tojások kiköltése előtt a fehérnépek megfelelő fészket rendeznek be. Nagyon komolyan veszik a fészekrakást. Mielőtt fészeképítéshez vesznek egy gallyat, csőrükkel megütögetik azt, hogy teszteljék annak szilárdságát. Csak akkor veszik el a fészeképítéshez szükséges anyagot, ha meggyőződtek róla, hogy az alkalmas.

A pintyek fészkük felszerelésének gyorsasága különösen lenyűgöző, hiszen a fészeképítés mindössze néhány napot vesz igénybe. Vastag ágakból erős vázat készítenek, és a gallyak közé kisebb, hajlékonyabb gallyakat szőnek. Az eredmény egy lapos aljú fészek és egy laza gubó, amelyben az ágak között több lyuk is megjelenik.

A galambok a fészküket legfeljebb két méterrel a föld felett helyezik el. Csak a lusta pintyek használhatják más madarak, pl.

sólymok, szarkák, varjak fészkének maradványait.

Keltető tojások

Egy tojásrakás alkalmával a nőstény két fehér tojást rak. Kicsi a méretük. Két hétig tart a keltetésük. Mindkét szülő aktívan részt vesz a keltetésben.

Kikelés után a kicsinyeket kizárólag galambtejjel táplálják, amely a szülői gólyában felhalmozódott túrókiválás. Ezután elkezdenek más, a felnőtt madarak számára szokásos táplálékot enni.

A fiókák gondozása

A szárnyasok meglehetősen gondoskodó és racionális szülők. Etetik a fiókákat, és megtanítják őket a repülés finomságaira. A fiókák már 1,5-2 hónapos koruk után eléggé önállóvá válnak, és képesek gondoskodni magukról.

Fióka vadászat

A fióka vadászat sporttevékenység, lenyűgöző és addiktív. Ebben az esetben az egyetlen akadály a madarak természetes óvatossága. Másrészt azonban egy ilyen sajátosság elősegíti a vadászok élénk érdeklődését, és növeli az izgalmat és a trófeagalamb megszerzésére irányuló akaratot.

A vadászoknak diszkrétnek, türelmesnek, óvatosnak és ugyanakkor hidegvérűnek kell lenniük. Tavasszal lehetőség van vadgalambokra vadászni az engedélyezett területeken csalétek használatával.

Ennek során a tapasztalt vadászok lemásolják a madarak hangját, így csalogatva őket a "hálójukba". Nyáron a kitömött madarat leggyakrabban vadászatra használják. Ez egy ugyanilyen gyakori madárcsali. A mesterséges madarakat (a ragadozó madarakhoz hasonlóan) szaküzletekben lehet megvásárolni, vagy saját készítésűek.

A valódi élősködők, amelyek szeretnek rajokban élni, felrepülnek és a közelben landolnak, és tapasztalt vadászok közvetlenül a kezükbe fogják őket.

Megfigyelhető, hogy minél több kitömött galambot használnak vadászatra, annál több galambot csalogatnak.

Oroszországban tilos légpuskát használni vadgalambok vadászatára. Egyes szabálysértők azonban figyelmen kívül hagyják a törvényt, és pneumatikával fogják a madarakat.

A galamb természetes ellenségei

A fagalambra legveszélyesebb ragadozói a ragadozó madarak. A galambok nemcsak a sólymoktól és a sólymoktól szenvednek, hanem a szajkóktól, mókusoktól, csuklyás varjúktól, szarkáktól is - elpusztítják a galambok fészkeit és elpusztítják tojásaikat.

A márna galambokra is vadászik, amelyek szabadon mozoghatnak a fák koronái között.

A fehérbegyek nagy tömegűek és nagy testűek, és nem sikerül túl gyorsan felszállniuk. Leszálláskor gyakran a borzok és a rókák táplálékává válnak.

A szarkalábakat súlyosan érinti az ember, ami miatt a madarak száma jelentősen csökken. Egyesek úgy vélik, hogy a fagalambok ártanak a fáknak, ezért elpusztítják a madarakat.

A fagalambok, bár vadon élnek, de nem jelentenek veszélyt az emberre. A madarak megjelenése különösen feltűnő: meglehetősen nagyok, de gyorsak: azonnal elbújnak, ha veszélyt éreznek. A madarak jól álcázzák magukat. Gondoskodnak a kicsinyeikről, saját fiókáikat nevelik és nevelik.