Minden méh egyformának tűnik, de valójában szigorú osztályozása van ezeknek a rovaroknak. A méhfajták leírásokkal és fotókkal nem csak e hasznos rovarok megkülönböztetéséhez nyújtanak segítséget, hanem ahhoz is, hogy megtanuljuk, hogyan válasszuk ki a megfelelő fajt a regionális éghajlati viszonyoktól függően.

A legjobb fajtát, valamint a mérsékelt éghajlaton a legnépszerűbb fajokat ajánljuk ebben a cikkben.

Hogyan válasszuk ki a méheket

A méhek hártyásszárnyú rovarok, és méz és más termékek előállítására használják őket. A rovarok hazája feltehetően Dél-Ázsia, és onnan terjedtek el ezek a rovarok az egész világon.

A faj jellemzője, hogy egy királynőből, több tízezer dolgozó egyedből és több száz (nagy családokban több ezer) hernyóból álló családokban élnek. Figyelemre méltó, hogy a dolgozó méhek száma nyáron megnő, télen pedig jelentősen csökken.

Megjegyzés:A család egyetlen teljes értékű nősténye a királynő, amely a meleg évszakban tojik. Ezekből a tojásokból hímek, dolgozók és új királynők fejlődnek. Érdekes módon az anya élettartama a családban lévő munkásméhek számától függ.

Ha csak néhányan vannak, a királynő akár csak három napig is élhet, de nagy családokban egyetlen királynő akár öt évig is élhet.

A királynő általában két-három év után komolyan csökken a tojástermelése, ezért egy fiatalabbra cserélik. Egy termékeny királynő naponta akár 2500 tojást is lerak, és ez a szám akár 200 000 tojásra is nőhet egy szezonban.

A királynő gyakorlatilag soha nem repül ki a kaptárból. Az egyetlen kivétel a rajzás és a párzási időszak lehet.

Továbbá, ha az egyik családból származó királynő találkozik egy másik családdal, a rovarok között biztosan harc tör ki, és az erősebb és mozgékonyabb képviselő győzni fog.

Az egyik jellemző biológiai tulajdonságuk, hogy nemcsak a családon belül, hanem más családokkal is képesek szaporodni. Ezt a folyamatot hívják rajzásnak.

A munkaméhek csak nőstények, amelyek fejletlen nemi szerveik miatt nem tudnak párosodni és tojást rakni. Minden munkát elvégeznek a kaptárban: nektárt és virágport gyűjtenek, mézet termelnek, méhsejteket építenek, lárvákat és királynőt szoptatnak, valamint őrzik a kaptárt és biztosítják az optimális hőmérsékleti viszonyokat.

Természetes körülmények között a dolgozók maguk váltják le az öreg királynőt egy fiatal királynővel.

Megjegyzés: Néha, ha egy család hosszú ideig királynő nélkül maradt, néhány dolgozó rovar elkezdhet tojásokat rakni. Mivel azonban nem termékenyülnek meg, csak herék keletkeznek belőlük.

A munkásméhek élettartama a kikelés idejétől függ: a nyári méhek legfeljebb 45 napig, az őszi méhek pedig akár 10 hónapig is élnek. Ők is két csoportra oszthatók.

A röpképtelen (fiatal) egyedek szinte állandóan a kaptárban vannak, és csak akkor repülnek ki, amikor jó az idő. A repülő egyedek a virágpor és a nektár gyűjtéséért felelősek.

A hím egyedek, amelyeknek egyetlen funkciója a királynő megtermékenyítése.

Ezért van jól fejlett ivarszervük, de nincsenek pollengyűjtő és viaszelválasztó szerveik. Minden családban több száz vagy akár több ezer hernyó van, bár a királynő csak néhányukkal (általában 6-10) párosodik. A herék 8-14 napos korukban érik el az ivarérettséget, és ezt követően nemcsak párosodhatnak, hanem akár több kilométerre is elrepülhetnek a kaptárból. Az 1. ábra mutatja a királynő, a dolgozó méhek és a drónok közötti főbb vizuális különbségeket.

Megjegyzés:A drónok csak nyáron élnek, mert a dolgozó méhek ősszel kiűzik őket a kaptárból. Néha, ha nincs királynő, néhány hernyó a kaptárban marad télire.

Érdekes, hogy minden rovar ugyanazokon a fejlődési szakaszokon megy keresztül, de ezek időtartama a rovar fajtájától függően eltérő:

• Az első szakaszban, a "tojásban" minden rovar ugyanúgy fejlődik: három napig;
• A második szakasz, a "lárva a lezárt cellában" az anyában 5 napig, a dolgozó méhekben 6 napig, a drónokban 7 napig tart;
• A fejlődés utolsó szakasza, a "lárva és báb a lezárt cellában" az anyában 8 napig, a dolgozó méhfajokban 12 napig, a drónokban 14 napig tart.

Egy kifejlett rovar fejlődési ciklusa ennek megfelelően: a királynő esetében 16 nap, a dolgozó fajoknál 21 nap, a drónoknál pedig 24 nap.

Meglehetősen szívós rovarok.

A levegőben egy rovar súlyának felével megegyező súlyt tudnak elviselni, és akár 60 km/órás sebességet is elérhetnek. Ezenkívül fejlett látásmóddal rendelkeznek. Öt szemük van (kettő az oldalukon és három a csúcson), amelyek a tárgyakat alak és szín alapján különböztetik meg. A rovaroknak jól fejlett szaglásuk van, amely lehetővé teszi számukra, hogy ne csak a virágokat különböztessék meg, hanem a kaptár helyét is megtalálják. Ha a méhek veszélyt éreznek, megcsíphetik őket.

Egyetlen csípés nem veszélyes, de több csípés súlyos allergiát okozhat. Ezért a méhészek speciális védőruházatot használnak munka közben. 

Mire kell figyelni

Ezeknek a rovaroknak négy fő fajtája van: óriás, törpe, indiai és mézelő méh. Csak az utóbbiakat tenyésztik a háztartásokban, mivel mézet termelnek.

A méhek tenyésztésre való kiválasztásánál több tényezőt is figyelembe kell venni:

• Klíma: A legtöbb rovar csak bizonyos hőmérsékleti környezethez alkalmazkodik.

  Például a közép-oroszországiak jól alkalmazkodtak a hideghez, míg az olaszországiak a meleg éghajlathoz;

• Produktivitás: a királynő képessége, hogy a lehető legtöbb tojást rakja le, közvetlenül befolyásolja a család túlélését;
• Nektárgyűjtés és méztermelés: anatómiailag egyes rovarok hosszabb ormányosokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy több növényről gyűjtsenek nektárt.

A rovarok rajzásra való hajlamát is figyelembe kell venni, mivel ebben az időszakban csökken a méztermelésük. Az olasz és az ukrán sztyeppék optimálisak a szaporodáshoz (2. ábra).

Ezek a fajok nagy termőképességűek és nyugodt természetűek, de télen további gondozást és betegség elleni védelmet igényelnek.

Ezeken kívül számos fajta létezik, mindegyiknek megvannak a maga jellegzetes tulajdonságai.

Elkülönbségek

A rovarokat nem mesterségesen tenyésztik, és csak azokat a fajtákat tenyésztik tenyésztésre, amelyek az adott éghajlati övezetre jellemzőek, és már sikerült alkalmazkodniuk az életkörülményekhez.

A következő típusokat tartják hazánkban a legjobbnak(3.

ábra):

• Középorosz: Néhány nagy, sötétszürke színű rovar. A méh nagy termőképességű, a méztermelő képesség közepes. Egy szezonban egy család legfeljebb 30 kg mézet gyűjthet. A méhészek konzervatív jellegűek, és nehezen váltanak új méhészeti területekre. Emellett meglehetősen agresszívek, de nagyon ellenállóak a hideggel és a betegségekkel szemben.

• A szürke hegyi kaukázusi kisebb és könnyebb, mint a középorosz. Ezenkívül a királynő nem túl termékeny, és a dolgozók nem túl termékenyek. Egy szezonban egy család legfeljebb 29 kilogramm mézet termelhet. Ezeket a hátrányokat azonban teljesen ellensúlyozzák az előnyök: hatékonyan használják fel a rossz mézforrásokat, könnyen váltanak új helyekre, békés természetűek, és hosszú ormányuknak köszönhetően sokkal több növényről tudnak nektárt gyűjteni, mint más fajok. Ezenkívül gyengén érzékenyek a rajzás iránt (egy családban az egyedek kevesebb mint 5%-a), így nyáron a rovarok termékenysége gyakorlatilag nem csökken.

  Azonban nagyon érzékenyek a hidegre és a rothadó betegségekre. Mindazonáltal ez utóbbi nemcsak Oroszországban, hanem külföldön is széles körben elterjedt.

• A kaukázusi sárgafarkú méretben megfelel a hegyi szürkefarkúnak, de termékenységben kissé meghaladja azt. A rovarok szürkék, élénksárga csíkokkal. Megfelelően békés, közepesen rajzó, jól tűri a meleg és száraz éghajlatot, de más családokat megtámadhat, és fogékony a betegségekre.

  Jelenleg a sárga kaukázusi fokozatosan felszívódik a szürke hegyvidéki által.

• A középorosz sztyeppeátalakult a középoroszból, alkalmazkodva a déli életkörülményekhez. Képviselői kisebbek, mint a közép-oroszországi fajok, de sokkal hosszabb az ormányuk, ami pozitív hatással van a termelékenységre. Ezenkívül az ukrán sztyeppékre jellemző a magas méztermelés (akár 40 kg méz családonként és szezononként), a hőmérséklet-változásokkal és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség. Az egyetlen különbség a rovarok között az, hogy a kárpáti rovarnak sokkal hosszabb az ormánya.

  Közepes rajzás és télállóság, valamint rendkívül békés természet jellemzi őket (4. ábra).

• Az olasz fajta képviselői méretben megfelelnek a középoroszoknak, de termékenységben jelentősen meghaladják azokat. Jellemző rájuk az aranyszínű, élénksárga csíkokkal tarkított színük. Békés természetűek, nagyon jól használják a legkülönfélébb nektárgyűjtő növényeket, de nem rendelkeznek kellő ellenálló képességgel a hideggel és a betegségekkel szemben.

• Az ausztriai Krainian t Ausztriából importálták. Ezüstös árnyalatú szürke színükről ismerhetők fel. A termékenység közepes, de a rovarok tavaszi fejlődése gyors. Kiválóan hasznosítják a különböző mézforrásokat, de a hideggel és a betegségekkel szembeni ellenálló képességük közepes.
• A távol-keletiek több faj rovar képviselőinek mutációjával alakultak ki.

  Emiatt kis méretűek, szürke színűek és alacsony termékenységűek. A rovarok nagyfokú rajozási hajlamuk ellenére békésen élnek, és a legkorábbi növényeket is felhasználhatják méztermelésre.

A rovarok tenyésztésre való kiválasztásakor mindenképpen vegyük figyelembe a régió éghajlati sajátosságait, mivel a legtöbb faj meglehetősen érzékeny a hidegre, és télen további gondozást igényel. A világ legnépszerűbb fajtájáról, az olaszról további információkat talál a videóban.

Szabályok

Fajtatiszta méheket találni sajnos elég nehéz, mivel a legtöbb méhészet úgynevezett hibrideket tenyészt. Ha azonban a fényképek és leírások alapján szeretnénk kiválasztani a legjobb fajtát, akkor van néhány hasznos tanács, amit érdemes megfogadni.

A kiválasztás alapvető szabályai közé tartoznak:

• A megjelenés értékelése: Minden fajtát sajátos éghajlati viszonyok alakítanak ki, ezért a különböző fajok rovarai megjelenésükben és méretükben drámaian különböznek egymástól.
• A méhészet helyének éghajlati viszonyai szintén fontos és néha döntő szerepet játszanak. Meleg éghajlaton például olaszokat lehet tenyészteni, de mérsékelt és hideg éghajlaton nem alkalmasak, mivel nem télállóak.

• A nép jelleme fontos kritérium a kezdő méhészek számára. A kaukázusi méhek például akkor is termelnek mézet, ha a fészket véletlenül megrongálja a méhész, de a közép-orosz méhek elég agresszívek.

Hogy segítsen kiválasztani a megfelelő fajtát a méhészetéhez, itt találja a legnépszerűbbek nevét, fényképét és leírását.

Hogyan határozzuk meg a méhfajtát: videó

A videó segítségével megtudhatja, hogyan határozzuk meg a méhfajokat. Az előadó elmagyarázza az egyes méhfajok jellemző tulajdonságait és a megkülönböztetésükhöz szükséges kritériumokat.

A carnica méhek fajtái és jellemzőik

A carnica méhek leírása elsősorban az alfajokra vagy törzsekre vonatkozik. Négy fajtája létezik: a Carnica, az Olasz, a Kaukázusi és a Sötét erdei.

A fajtól függően e faj valamennyi rovarát magas termelékenység és alacsony takarmányfogyasztás jellemzi, így a rossz termésű években is jól átvészelik a telet.

A rovarok szürkék, apró sárga foltokkal, testük rövid, és számos tincs borítja őket, ami a rovarokat bozontos kinézetűvé teszi.

A Karnika méh jellemzői a következők(5.

ábra):

• A nagy termelékenység lehetővé teszi, hogy a méhész gyenge virágzásból is mézet termeljen;
• A békés jellem lehetővé teszi, hogy a méhész védőruha nélkül is dolgozzon a rovarokkal;
• A takarékos takarmányfogyasztás növeli a téli túlélést, a család a királynő hiányában is mézet szüretel.

Hátránya a késői költés, különösen a meleg és hosszú őszi időszakban, valamint a második ivarérés alatti alacsony termelékenység. Ennek oka, hogy a méheknek szinte minden energiájukat az első fiasításban kell felhasználniuk.

A bakfias méhfajta és profilja

A bakfias méhfajta leírása és profilja segít objektíven értékelni minden előnyét és hátrányát, és eldönteni, hogy érdemes-e ezt a méhfajt tenyészteni a méhészetben.

Először is figyelembe kell venni, hogy a fajtát tenyésztők tenyésztették ki, és az olasz méheken alapul, ezért minden bakfis alfajnak jellegzetes sárga színe van. Az alkotó hibridek ellenére e faj valamennyi rovarának van néhány közös jellemzője (6. ábra):

• A rovarok alig rajzik, de meglehetősen nagyszámú fészekaljat hoznak létre. Sőt, nem ajánlott a család növekedését korlátozni, mivel ez negatívan befolyásolhatja a méztermelést.
• A rovarok kevés propoliszt gyűjtenek, mivel a hibridet egyiptomi fajtával hozták létre;
• csendes természetűek, és nem mutatnak agressziót a méhész kaptárral végzett munkája során.

Az e fajta anyái ráadásul rendkívül termékenyek, maguk a rovarok pedig kiválóan ellenállóak, így a legtöbb esetben jól átvészelik a telelési időszakot. Ezek a rovarok azonban gyenge fagyállóságuk miatt nem alkalmasak az északi területeken.

Kárpátkai méh: leírás

A kárpáti vagy kárpáti méheket a korai repülés különbözteti meg a többi fajtól, ami azt jelenti, hogy a rovarok sokkal korábban kezdenek nektárt gyűjteni, mint más fajok.

Ráadásul a kaukázusi fajok által gyűjtött méz kevés cukrot tartalmaz, és maguk a rovarok is kiváló téeszesek (7. ábra).

A kárpáti méh előnye a békés természet és a magas termelékenység. Télen is nagyon szívósak, alig nyüzsögnek, és kevés betegségben szenvednek.

Télállósága azonban alacsony, ezért a kárpáti méhek tenyésztése az északi területeken nem ajánlott.

Középorosz: Jellemzők

A középorosz méheket a legnagyobbak között tartják számon. Testük sötétszürke, sárgulás nélküli (8. ábra).

Nagyon termékenyek, ellenállnak a hidegnek és a betegségeknek.

A rovarok azonban meglehetősen agresszívek, ezért a kezelésükhöz védőruhát kell viselni. Ezt a fajtát kifejezetten az északi területeken ajánlott tenyészteni, mivel délen erősen nyüzsögnek, és jelentősen csökkentik a termelékenységet.

A kaukázusi fajta

A kaukázusi fajta számos alfajt tartalmaz, amelyek bár vannak bizonyos különbségek, de vannak közös vonásaik is (9. ábra).

Megjegyzés:Az alfajok változatossága annak köszönhető, hogy különböző éghajlati viszonyok között alakultak ki.

Például a völgyi kaukázusi méhek a legnagyobb hőségben is képesek mézet gyűjteni, míg a hegyvidéki méhek akár +6 fokos hidegben is.

A fajta megkülönböztető jegye a nagy repülési időtartam. A méhek kora reggel hagyják el a kaptárt, és késő este térnek vissza, ami lehetővé teszi számukra, hogy kellően nagy mennyiségű mézet gyűjtsenek. Ráadásul a nektárgyűjtési időszak kora tavasztól késő őszig tart, ami a fajt az egyik legtermékenyebbé teszi.

A kaukázusi méhek is könnyen alkalmazkodnak a különböző időjárási körülményekhez, és sok propoliszt termelnek, amelyet a fészkek téli szigetelésére használnak. E tulajdonságok ellenére a rovarok nem élik túl a telet, ezért a méhész fő feladata a kaptárak megfelelő előkészítése és a rovarok elegendő táplálékkal való ellátása. Ráadásul gyakran betegek és nagyon érzékenyek a nedvességre.

Olasz fajta: fotó

Az olasz méhek jellegzetessége a szokatlanul élénksárga testszín, amely alapján könnyen megkülönböztethetők a többitől (10.

ábra). Az anyák rendkívül termékenyek, a rovarok pedig rendkívül ellenállóak a betegségekkel szemben és meglehetősen békés természetűek.

Nagyon termékenyek, és a méztermelés időszakában könnyen átváltanak a kevesebb nektárt tartalmazó növényekről azokra, amelyek bőségesebb termést tudnak hozni.

Ezek a méhek sok viaszt termelnek, de a hideggel szembeni alacsony ellenálló képességük miatt nem élik túl a telelést. Ezért az olasz méheket csak a déli területeken ajánlják tenyésztésre.