A gombák világa nagyon változatos. Rengeteg csöves faj létezik, de sokkal több a lamellás faj. Az erdőben talált gombák csoportjának meghatározása nagyon egyszerű, ha csak a kalap alá nézünk. A csöves gombák kalapja alatt mindig sűrű, széles szivacs található. A sapka alakja és színe fajonként mindig más és más.

Mivel a lamellák között ehető és rendkívül mérgező példányok is találhatók, ezért ezt a csoportot részletesebben ismertetjük.

Milyen fajok tartoznak a lamellásvirágúak családjába

A lamellásvirágúak családjába több mint 3 ezer különböző faj tartozik, és ezek közül a legjobb ehető fajokat különböztethetjük meg: mézeskalács, zöldfűszer, tejeskalács, villásvirág, hegyi aszat, pezsgőgomba, ruszin, mézgombák (1. ábra).

Megjegyzés:A lamellás csoport minden fajtájánál a lapos sapka széle alatt vékony lamellák vannak, amelyek a lapos sapka szélétől a szárig terjednek. Felületükön mindig körülbelül egymilliárd spóra érik.

Ha ezek a lamellák nem lennének jelen, a spóráknak a kalap méreténél több tízszer nagyobb területre lenne szükségük.

A lamellás gombáknak valóban számos fajtája létezik, és ezt a csoportot ehető és feltételesen ehető gombákra szokás osztani. Ide tartoznak az esernyők, a dunnák, a podruzhdy, a champignonok, a szivacsgombák, a szikfokok, a tejesgombák, a ruszlik stb.

Mérgező lamellás fajok is vannak: Volokontans, Entolomys, Grebes, Légygombák, Légygombák, Grosbeák, Lepiotes, Hebelomys, egyes pókbangó fajok stb.

Fajok jellemzői

A lamellás gombák az Agaricaceae családba tartoznak. A nemzetségek osztályozását követve azonban a leírások alapján és sorrendben külön csoportba sorolták őket.

A fajok nagy részének egyéves termőteste van, amely lehet húsos, de előfordul bőrszerű is. A sapka alján a csoportra jellemzően hümonofórák vannak.

A gymenofór kinövéseket sugárirányban elhelyezkedő, különböző vastagságú és szélességű lamellák képviselik, amelyek a spóraköpenyt hordozzák (2. ábra).

A lamellák családjába sokféle faj tartozik, de minket kizárólag az ehető lamellák érdekelnek. A leggyakoribb ehető fajok nevét sok tapasztalt gombavadász ismeri.

Az egyes fajoknál a lamina színe eltérő lehet: barna, sárga, fehér, szürke vagy zöldes.  Vannak azonban közös jellemzőik is, mint például a nem túl vastag tönk, a lapos kalap és az alatta lévő lamellák.

Termőhelyek

A gombagyűjtés fáradságos, de gyakran nagy örömöt okoz, hiszen kilométereket kell gyalogolni az erdőben, és különböző bokrok alatt keresni a kívánt zsákmányt (3. ábra).

Mutatjuk a legnépszerűbb plasztidafajok előfordulási helyeit:

1. Grundiifenyő-nyír- vagy fenyőerdőkben júliustól szeptemberig megtalálható.

   Nyírfákkal is képeznek mikorrhizát.

2. A ruszinok vegyes erdőkben és fenyőerdőkben találhatók, és magányos termőtesteket vagy csoportokat alkotnak.
3. A ruszinok fenyőerdők homokos talaján nőnek, és júniustól októberig teremnek.
4. A ruszinok szinte mindenütt megtalálhatók. A terméskötés júniusban kezdődik és októberig tart, sok fával mikorrhizát képez.

5. A közönséges rókagombóc a lamellafélék igen gyakori képviselője, igen termőképes, késő őszig nagy csoportokban nő vegyes és tűlevelű erdőkben.
6. A száraz kaporka vagy fehér hüvelyű gubó Oroszország északi erdőövezetében és a Kaukázusban gyakran megtalálható. A termőtestek gyűjtése júliusban kezdődik és októberig tart. Célszerű tűlevelű és lombhullató erdőkben keresni őket.
7. A csiperkegomba, a voloncini, a közönséges gomba és a réti gombaleggyakrabban trágyázott kerti talajokon, mezőkön és réteken gyűjthető.

   Késő őszig nagy csoportokban nőnek.

Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ehető lamellás fajok mindenhol megtalálhatóak, és bármelyik erdőben megtalálhatjuk a kívánt zsákmányt. A legfontosabb, hogy megtanuljuk, hogyan kell azonosítani az ehető és a mérgező példányokat.

Elszolgálható lamellás gombák

A lamellás fajok húsa nagyon törékeny, ami főzés közben eltörhet. Az ehető fajták különösen alkalmasak sütésre vagy pácolásra (4. ábra).

Megjegyzés:A törékeny hús miatt e család tagjait gyakran nem használják fel levesekben, kivéve a szilárdabb és jó formájú babtúrót.

A következő faj érdemel figyelmet a laminafélék családjának ehető tagjai közül:

1. Rózsaszín barkóca:nem túl szimpatikus megjelenésű, mert az egész világosbarna kalapot borító nyálka ritka sötét foltokkal tarkítja.

   A látszat azonban csalóka, a rózsaszín gomba nagyon finom sült és sózott.

2. Citromgomba:Ezzel a fajjal a főzésben mindent megtehetünk, egészen a leveshez való hozzáadásáig. Az egyetlen hátránya a növekedése, mivel csak a Távol-Keleten található meg. A kupakok kicsik, átmérőjük legfeljebb 10 cm, és szép citromszínűek. A sapka alatt láthatók a lamellák, amelyek hosszú szárat alkotnak.

   A citromos laskagomba tönkje középen nő, de érés közben eltolódhat. A gyümölcshús fehér és nagyon finom, lisztillatú. Ahogy érik, a pép érdes tapintásúvá válhat.

3. A kék osztrigagomba:húsos kalapja van, amely alatt fehér, sűrű lamellák vannak. A sapka kék-lila színű, középső része sötétebb.

   A kék rozsdafűnek fehér a szára, és a középső részén sűrűbb. A gyümölcshús világos színű, de nagyon kellemes ízű.

4. Paulatinum purpur:nehezen összetéveszthető a többivel, mivel a lila színezet felhívja magára a figyelmet. A színezés azonban nem szabad elriasztani, mivel ehető. A gomba magas száron áll, amelyet domború kalap borít.

   A kalap alatt sötét színű lemezek vannak.

5. Erdős Champignon:Ez talán a legfinomabb gomba, nagyon illatos és világos húsa van. Ha az erdei gomba pépjét összetörjük, akkor az kissé megbarnulhat. A kalapot pikkelyek borítják, és barna színű.

Nem szabad összekeverni az ehető gombákat az ugyanazon nemzetség mérgező példányaival. A következő fejezetben található információk segítenek megkülönböztetni az ehető gombákat a hamis társaiktól.

Mérgező gombák a kalap alatt lévő lamellákkal

A lamellás gombák családjába tartoznak az ehető képviselők, valamint a mérgező, szedésre vagy fogyasztásra veszélyes gombák (5. ábra).

A következő gombák fogyasztásakor egészségkárosító hatásúak lehetnek:

1. Májusgomba:Ez a mérgező faj kis (kb.

   7 cm-es) rózsaszínű kalapja, amely alatt sűrű fehér, enyhén zöldesszürke lemezek vannak.

2. Mérgező Entoloma (rózsaszínű plasztid): nagyon szép megjelenésű, vastag, sűrű szárral, amelyen nagy, halványsárga színű (kb. 20 cm átmérőjű) kalap található. A sapka alatt világos lamellák vannak, amelyek a kor előrehaladtával vörösre színeződnek. A hús kellemetlen, kesernyés szagú.

3. Porfírlégy:A sapka barnásszürke, domború alakú, amely a kor előrehaladtával homorúvá válik, és a felületén pikkelyek képződnek. A szár hosszú és a tetején gyűrűs. A hús világos színű, kellemetlen szagú.

Azért, hogy véletlenül se kerüljenek mérgező lamina fajok a kosarunkba, mindig tartsuk szem előtt a fő szabályt: Ha nem vagyunk biztosak egy példány ehető voltában, jobb, ha nem vesszük el.

Ráadásul a kétes példányokat nem tanácsos megérinteni, mert a spórák és a pépszemcsék a kéz bőrén maradhatnak, és mérgezést is okozhatnak.

Ezért jobb, ha alaposan megnézzük a példányt, mielőtt felvágjuk.

Más vonzó, de mérgező lamellák

A gombák szép megjelenése megtévesztő, sőt, veszélyes lehet az egészségre. A lamellák között nemcsak ehető, hanem veszélyes fajták is vannak, amelyeket ismerni kell (6. ábra).

Itt vannak a legismertebbek nevei és leírásai:

1. Farkasfűrészes fűrészgomba:Ez a nem ehető képviselő megjelenésében a laskagombára hasonlít, és leggyakrabban fákon található meg. A Pilostictus gombákat széles, fogazott szélük alapján lehet megkülönböztetni az osztrigagombáktól. Másrészt az osztrigagomba kalapjának felületét filcszerű bőr borítja, amelyen apró szemölcsök vannak. A hús nagyon kemény és keserű ízű.
2. Oliva-fekete körte:A fiatal példányoknál megfigyelhető egy nagy kúp alakú kalap, de ahogy érik, ellaposodik és sötétebbé válik.

   A kalap alatt sűrű sárga lamellák vannak, amelyek a kor előrehaladtával sötétednek. A szár vastag, zömök, barna színű."

3. A borsóhéj:külsőleg a paprikahéjhoz hasonlít - a kalap közepén tölcsér található, a szélei csavarodnak, a felületét krémszínű héj borítja. A sapka alatt ritkás bőrpelyhek vannak. A szár rövid és fehér színű.

   A csiperkegomba húsa nagyon puha, de fanyar ízű.

4. Semlegesebb (tölgy, poddubnik):Ez az ehetetlen gombafaj a tölgyek alatt található. A kalap homorú, vörösesbarna árnyalatú, középen sötétebb színű, világosabb gyűrűkkel. A szár megegyezik a sapka színével. A hús nagyon olajos, kesernyés ízű.

A legtöbb, fentebb leírt ehetetlen példánynak rendkívül kellemetlen szaga és íze van, így nem valószínű, hogy sokukat meg fogod enni. Jobb azonban, ha nem kockáztatod a mérgezést, és csak jól ismert fajokat szedsz.

A szedés ütemezése és szabályai

A gombaszezon általában nyár végén vagy ősszel kezdődik, de néhány lamellás gombát akár már júniusban is szedhetsz.

A nyúlgomba és a pezsgőgomba például kora nyáron jelenik meg, és ősz végéig szedhető.

Ezeken kívül vannak lapos lamellás fajok, amelyek télen is szedhetők. Erre kiváló példa a téli opion. Nehéz megtalálni, de nagy csoportokban nő, így egyszerre egy egész kosarat is fel lehet szedni. Értékes képviselőjének tekintik a vajgombát is, amely szintén nagy csoportokban nő, és sózva, savanyítva nagyon finom.

Általánosságban elmondható, hogy az ehető lamellás gombák olyan fajok, amelyek a meleg évszakban bármelyik erdőben gyűjthetők.

A videóban a legjobb lamellás gombák nevei, fotói és leírása található.